Bloggergigung: Hase oder Hexe?

ÚTINAPLÓ FILZMOOSBÓL

Hogy hol van Filzmoos? Az Óperenciás tengeren is túl. Már ha hiszünk a német "ob der Enns" kifejezés magyarításában. Mert az alpesi folyócska, ami épp apósom Suzukija alatt zúg el, az Enns, mi pedig Stájerország legvégébe tartunk, ahol a Dachstein félelmetes csúcsai alatt lesz egy hétig

szállásunk. (Nyáron? Alpokba? Nooormális?) Érkezés után "Kisbendi" azonnal a ház előtti tehénlegelőre hajt, ahol Bajnokok Ligája selejtezőt játszunk. Képzeletbeli csapata, a Corrato FC nem kevés igazságszolgáltatással tönkreveri a Partizani Tiranát (engem). Khm.

Első nap szikrázó napsütést kapunk, meg is indulunk kirándulni az Unterhof és Oberhof felé. Mert errefelé ilyen "Hof"-ok vannak, ami azt jelenti, hogy bármerre kirándulsz, a semmi közepén egyszer csak egy zabagyár étterem perdül eléd, ahol sramlizene és játszótér vár. Ez itt most tengerszint felett 1500 méteren, éppen helyi fiatalok élőzenével kenik a lederhosent. Ottragadunk. Kirándulásokat a környéken három kategóriában találni, kék - könnyű, piros - közepes, fekete - nehéz. A fekete már láncos, olykor szakadék felett kapaszkodós.

Másnap remek gyermektúrát találunk Moosalm felé - "moos" mohát jelent, az "alm" pedig havast, alpesi legelőt - ahol a gyerekek (itt: Bendi) állatfigurákat gyűjthetnek pecsételő füzetbe. Bendi büszkén be is gyűjti mindet, odafenn a Hofban pedig kitűzőt kap érte. Apa pedig sört. A Hof mellett játszósarok nyuszikkal, semmi extra, csak a szokásos: tszf 1600 m.

Moosalm, pecsételőhely

Harmadik nap, nagy lövés jön: elkirándulunk a werfeni jégbarlangba. Ági szerencsére azt tanácsolja, hogy reggel menjünk, így a tömeget el is kerüljük - visszafele már Szok-Kici-Moszolygósz-Aprócka-Fujitsu-Kamerával-Felfegyverkezett-Jiujitsu menetel szembe velünk, de ekkor mi már mindenen túl vagyunk.

Mert a jégbarlanghoz 1. szerpentin (vissza egyes, teli gáz) 2. gyaloglás 3. felvonó 4. még gyaloglás vezet. Amikor a lenti folyóvölgy radnótisra ("ki gépen száll fölébe...") kicsinyedik, akkor megérkeztél. Kezedbe nyomnak valami Bunsen-lámpást, és közlik, ne lepődj meg, mert a bejáratnál a jeges széltől úgyis rögtön el fog aludni a fénye. (Átlag-magyar-apuka besza behu.) Bejutunk. Az első métereken tényleg metsző a szél. Egy kilométer tömör gyönyör jön: huszonöt méter mély jég, alakzatok, jégcsapok - noch dazu, sztalagmit! A végén jégalagútban lépdelsz. Remekül szórakozunk.

Negyedik nap - ó, hogy nem bírnak a fenekükön ülni! - utunk fénypontja, a Dachstein Südwand. A főútról fizetős mellékút visz fel (hasonló fizetős út Filzmoos végén is akad, gondolom, ennek "pszichikus hatása" van. "- Várjunk csak - mondta Mackó, felemelve egyik mancsát. - Hogy milyen hatása van? Nem hallottam jól a szót,

Jégbarlang: sapkasál!

éppen tüsszentettél, mikor mondtad."), a parkolótól pedig a Gondola, ahogy itt nevezik, repít fel 2995 méterre - powered by Siemens Alpintechnologie. A megdöbbentő az, hogy a kiruccanás teljesen gyerekbarát: kilépéskor Dachstein kabalasárkánya várja a gyerekeket, ki lehet lépni a "semmibe" a Skywalk segítségével és persze július végén Bendike hócsatázhat Apával, aki lelkesen tűri, hogy közvetlen közelről hógolyó általi halálra ítéljék.
Utána Apfelstrudel a hegy saját éttermében, érted, 3000 méter magasban. Warum nicht?

A csütörtök nem sikerül jól, esik az eső. Nem lehet semmit se csinálni. Bendivel csatakra ázik a focicipőnk, mert a labda patakba es, kikap a Corrato FC, hiszti van. Ülünk a házban, és a háziak füle hallatára őrjöngünk az emeleti szobában. Az öregúr meg is kérdezi Julcsira mutatva "Hase oder Hexe" / "Nyuszi vagy boszi"? Amúgy náluk is van nyuszi a kertben, meg játszótér, amit a bácsi maga készített, lévén asztalosmester.

Hallstatt hajóból

Hallstatt marad péntekre programul. Újfent az utazásszervezőre hallgatunk, és korán indulva igyekszünk elkerülni Kawazukát. A városka nagyon cuki, két utca az egész, de vízre szállunk, elektromos hajóból nézegetjük meg először. Bendike is tekergeti a kormányt kicsit. Utána városnézés, a gyerekek bírják, egész jól bejárjuk. Ági ötletére átvonulunk a Gosausee mellé ebédre. Hallstattól pár kilométerre van. A jégkorszakból hátramaradt tengerszem lélegzetszegő élmény. Nemcsak kristálytiszta vize, hanem az őt körbeölelő hegykoszorú hangulata miatt is. Nem bírunk magunkkal: ebéd után körbejárjuk babakocsival, fürdünk a jéghideg tóban (nem is vészes), jeges leheletű barlangjáratokra bukkanunk a hegyoldalban. (BL-negyeddöntő, Corrato FC - Red Bull Salzburg, 5-4.)

Gosausee - átvitt étterembe

Szombaton búcsúkirándulás Filzmoos mellett. Elmegyünk Bachlalm kis fogadójához. Tszf. 1500
méteren vagyunk, lakott településtől távol. Már meg sem lepődöm, amikor hinta, mobil homokozó, gyerekjátékok (és Stiegl Bier) várnak. Bachlalm híressége a mormota. Az apró rágcsálót nem állatkerti körülmények között, természetes élőhelyén nézheted meg. A sziklás buckák között tucatnyi kis lényke rohangál, és megfelelő répa- vagy mogyorócsali láttán hajlandóak közelebb is merészkedni. Julcsika bőszen mormotaetet. Utána hősiesen hazagyalogolnak a hegyen át. Elődöntő: a Corrato megveri az Atleticót is, 4-3-ra. Teljes az öröm.

Hócsata után

Vasárnap reggel a házinéni elbúcsúzik: Julcsinak egy faragott angyalkát ad, és megnyugtat: lányunk alapjárata neki családja rég elfeledett zajait idézte. Elérzékenyülünk. Mégiscsak "Hase". Bendi egy esztergált delfint kap, nagyon aranyosak ezek a szállásadók.

Irány az ötker.
Idehaza negyven fok van. A hegyeshalmi MOL-kúton szemetet görget a szél, a játszósarokból kilopták a favonatot. A Ferenczy István utca felújítás miatt lezárva, a Henszlmann filmforgatás miatt. A sarokról hordjuk fel a cuccot és megállapítjuk, egy fontos különbség van Ausztria és Magyarország között. Ami ott igen, az itt nem. Ugyebár.