Zsömi, hozzám!

Nagyiéknál néhány héttel ezelőtt új családtag érkezett: egy szőrös gyerek. Ági ötletére a Zsömle nevet kapta. A csatolt képek alapján a tűzdelt olvasó hamarosan meggyőződhet róla, nem véletlenül telt idei húsvétunk a "zsömizés" jegyében.
Persze Nagyiék a tőlük megszokott drákói szigorral nevelik a vérebet. Napirendje poroszos fegyelem jeleit mutatja: háromszori étkezés, délutáni szunyóka a nyugágyban, pedigré-falatok, stb. Nem csoda, hogy a kivert kutya alig várja Bendi érkezését.
A napokban gyermekünk is eblázban ég, otthon már közhellyé silányultak az alábbi mondatok: "Anya, te leszel a Zsömi...lábhoz!", "Bárcsak nekünk is lenne kutyánk!...", illetve (elváltoztatott, nyávogó hangon) "Dearanyoooos!" Nagyiéknál pedig labdázás, házkörbefutkosás, apportírozás minden mennyiségben.
Azért az ünnep idején megvolt a hagyományos mézeskalács készítés is, Bendi pedig annyi csokoládét kapott, hogy végtére is eljutott a hamleti ős-kérdéshez: enni, vagy nem enni? Képek.

Zsömi, a vérspániel

Enni vagy nem enni?