Nincs még egy olyan
főváros a világon, ahol egy belvárosi kerületben túraút vezetne.
De ha van is, olyan biztosan nincs, ahol egy belvárosi
buszjárattal, átszállás nélkül, természetvédelmi területre juthatsz el, s
úttalan utakon, na jó, legalábbis kiépített túraútvonalon sétálhatnál órák
hosszat - mindezt a közigazgatási határ átlépte nélkül. Budapest ilyen város: a zöld túraút az I. kerületi Tabánból
indul, a Ferenciek téri buszmegállóból pedig akár több célpont is elérhető.
Idén Bendivel kétszer is így, busszal indultunk kirándulni.
Első alkalommal hőn szeretett ötös buszunkkal a végállomásig mentünk. A
Pasaréti tértől akár több túrát is indíthatsz, mi akkor az Apáthy-sziklához
sétáltunk fel. A Pasaréti úton továbbsétálva értük el a zöld jelzést. A szikla
s annak megmászása már önmagában is csúcsélmény egy hat-hét éves
Csingadzsguknak, de a hűvösvölgyi kilátás is nagyon szép. Mi, professzionális
erdőjárók, persze folytatjuk a túrát. Maradjunk a zöld jelzésen! Meglepően
sűrűn benőtt erdei úton sétálhatunk, amit ugyan kicsit megzavar a Törökvészi út
teteje, de autó nemigen van. Újra az erdőbe vált az út és nemsokára meg is
érkezünk az Árpád-kilátóba, ahol mi, anno egy tízóraival zártuk a menést.
Faszagyerekek mehetnek tovább is (a kéken, a Fenyőgyöngyéhez, 65-ös busz), mi inkább
haza-11-es-buszoztunk. Az út caklipakli – értem ezalatt buszozás, séta fel, sziklamászás,
uzsi a sziklán, séta, uzsi a kilátóban, hazabusz, uzsi a buszon – kábé két és
fél óra.
A második – friss élmény
– kiránduláson magam is meglepődtem. Két-három óránk volt szombat délelőtt az
ebédig, nosza, ránduljunk! Ehhez a túrához már érdemes egy Budai-hegység térképet venni.
A nyolcas busszal a Márton Áron térig utaztunk, ez a
Farkasréti temető utáni második megálló. Néhány méter a Törökbálinti úton, és
máris turistajelzésbe botlasz (zöld háromszög, jobbra). A jel egy kis
zsákutcára vezet, melynek vége már erdő. Az Edvi Illés út még keresztezi – itt
egy kicsit visszafelé kell sétálni – de utána! Komoly sziklamászás kezdődik,
úgy ötszáz méteren keresztül. Apa izzad, Bendi úgy belelkesül, hogy még
yakarizni is elfelejt. A sziklák tetején egyébként lélegzetelállító a panoráma,
hátra a gazdagréti, majd előre, a farkasvölgyi-széchenyi-hegyi kilátás is
pazar. Hamarosan eléred az „Ördög-szószéket”
– ha meglátod, megérted a nevét, majd becsatlakozik a Mária-út zarándokjele is,
ennyi bibliai névvel könnyű elkeverni a zöld háromszöget.
Az „Ördög-orom” vége kis utcákon vezet: pár percig lakott
területen vagy, bár mi emberrel nem találkoztunk. A Farkas-völgyben aztán ismét
elnyel az erdő, egy patakmedren kell átkelni, majd az Úti Madonna házikójához
érsz. Fel kell kaptatni a Széchenyi-hegy hátoldalán, egészen a TV-toronyig, itt
érjük el a Gyermekvasút épületeit, s elbúcsúzunk a zöld háromszög jelzéstől. Mi
Bendivel játszótereztünk egyet, és a fogaskerekűvel visszacsorogtunk a
„városba”. A kirándulás teljes időtartama három és fél óra, meglehetősen
nyugodt tempóban. Próbáljátok ki!
Vannak még budapesti buszos terveink: 291-es busszal a
Nyugatiból, leszállás Zöldmálon, zöld háromszög túraút. Esetleg a kies 22-es
busz, a Széll Kálmán térről a Szépjuhásznéig, majd séta a sárga úton
Hűvösvölgybe. És persze a belvárosi buszok is tartogatnak még újdonságokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése