"Nyirkos, ködös reggel. A friss eső újraáztatja a tegnap estig párolgó nedves sarat. A begyógyult szemekkel ébredő túrázók az út elején viccelődnek, ugratják egymást. Ahogy az erdő bezárul mögöttünk, a nevetgélés elhalkul, beljebb már csak az ütemes zihálást hallani.
Sűrű dzsungel, hegynek fel. Eleinte még élvezed, hogy bakancsod milyen remekül birkózik a vörös földdel. A sár azonban lassan beszivárog a rovátkákba, minden lépéssel egyre nehezebbé téve a járást. Egy óra múltán az agyag győz: cuppogva, káromkodva csúszkálsz fától-fáig, s az életedért küzdesz a ritkuló levegőben. Izzadságod lassan az ágakról, levelekről lecsorgó esővízzel keveredik, ruhád kényelmetlenül testedhez tapad. Fázol, szomjas, éhes, fáradt vagy, és azt kérdezgeted magadtól, mit is keresel itt, Uganda dél-nyugati határán.
Egy szürke tisztás előtt a túravezető azonban megáll és pisszegve előre mutat. A fák között sötét árnyék: egy hatalmas ezüsthátú éppen ebédjét fogyasztja."
Romantikus pillanataim egyikében valahogy így képzeltem el egy gorillatúrát. Ági sms-riportjai aztán meggyőztek, hogy azért nem ennyire durva, az idő lehet szép is a dzsungelben, és a túrát is ki lehet bírni, ha egy egész gorillacsalád skubizása van a végén.
A Bwindi "Áthatolhatatlan" Nemzeti Park - trópusi dzsungel 2000 méter magasan, Uganda dél-nyugati határán. Az UNESCO világörökség része. Itt él furcsa, törékeny biztonságban a világ hegyi gorilláinak fele, 340 óriás. Nos, itt találkozott Ági a "tesókkal".
Az út azonban még nem ért véget, ma este már a Mburo-tó partján szállnak meg. A "Lake Mburo" nemzeti park gyakori álomkór-járványai mellett arról is nevezetes, hogy - állítólag - ez az egyetlen nemzeti park, ahol gyalogosan indulhatsz szafarira. De - ahogy Knézy Jenő mondaná - "ezt innen a stúdióból nehéz megállapítani".
Reményeink szerint legközelebb már egy Anyával, valamint 1500 fényképpel gazdagabban jövünk vissza! Addig is nagy jambo Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése