Apa munkahelyén találkoztunk vele. Éppen lázasan satíroztam egy kéménybe szorult rénszarvast,
amikor belépett a terembe a Krampusszal. Majd kiugrott a zsírkréta a kezemből!
Középen ült, és egy nagy könyvből olvasta fel a nevünket, és mindenki odament hozzá.
Amikor sorra kerültem, én is kimentem, majd teleraktam a gumibugyim, de nem sírtam! Persze csak tisztes távolból figyeltem. Ki a fene tudja ezekkel a mai Télapókkal.
Egy nagy zsákból kivett egy csomagot és Anyának adta. Anya meg nekem. Egyszóval minden simán ment.
Na de azután! Voltak ottan lufik is. Rengeteg lufi! Hát a lufi az nagyon jó móka.
Sokáig játszottam, még táncoltam is, mert volt mikulásrock. Csudajó volt!
Azután hazajöttünk, de Anya azt mondta, hogy majd még lehet, hogy haza is eljön a Mikulás.
Mondtam is magamban, hogy az rendben, de a kockáimmal nem játszhat!
Izgalmas dolog ez a Télapó, annyi szent.
1 megjegyzés:
Csuda édes! Mint egy angyalka. Mennyi haja lett! Bendi, jól tetted, hogy a kockákra vigyáztál, hisz sose lehet tudni ezeknél a mai Mikulásoknál....
Megjegyzés küldése